romantika 2

SZERELMES GONDOLAT
Suhan az égen szerelmes gondolatom
Magam láthatatlan kézzel fojtogatom
Olyan jó lenne nem csak hinni, de tudni
Hogy e gondolatom hozzád is el fog jutni

Ma éjjel eme gondolatban oly forrón öleltél
Minden mozdulatoddal, vágyódva szerettél
Eggyé váltunk mi ott s akkor, kéz a kézben
Szerelmed, azóta is kísér, szívemben érzem

Emlékszel ugye, ajkam ajkadhoz téved
Csókom nyomát, azóta is szádon érzed
Megszólalva két szó lett köztünk az élet
Egymásnak mondtuk, - szeretlek Téged !!!

Szemeddel felperzselve néztél akkor Rám
S én megbabonázottan néztem vissza Rád
Megfogadtuk, adunk ezen életnek egy esélyt
Elhisszük egymásban a meggyújott reményt

Szeretjük egymást ugye, édesem, drágaságom
Nincs a másiknál fontosabb most eme világon
Életemben soha ezt az érzést nem feledem
Megmutatta szívem irántad mi a szerelem

Minden gondolatomban örömöm repked
Vágyam titkosan lenni most csakis Veled
Most messze vagyok messze Tőled, oly távol
Ne gondold, hogy szerethetnék mást bárhol

Hiányodat nem nyugtatja ez életben semmi
Érintésed vágyom, karjaimban együtt lenni
Simogatom bőröd, mint fátyolfelhős ég a tájat
Felébresztek benned minden szunnyadó vágyat

Ujjam hegye, ellopja bőröd simogató érintését
Feloldja szívem rabként megkötött szenvedését
Megfogja kezem, felém kinyújtott lángoló kezed
Az életem, most minden múltam boldogan feled

Ismét megcsókolom hamvas barackként ajkadat
Nincsen érzéseimre szó, most mindenem hallgatag
Élvezem a csodát, ahogy átkarolva testem lángol
A szűnni nem akaró, folyton izzó perzselő lángtól

Minden tudatlan mozdulatunk félig ébren élvezem
Másik fele létemnek elmerülve átérzi ez a szerelem
Csak nézz szemembe, kifogyhatatlan vágyakat látsz
Minden körülöttünk, mesébe illő álomszerű varázs

Hihetetlen érzelem, pedig csak megfogom kezed
Nem teszek semmi mást, mégis szárnyalok Veled
Szemed ragyogása elvakítja mindenem, bár hagyom
Nékem csakis Te ragyogsz, Te édesen kis csillagom

Te mutatod e sötétben a Feléd elvezető helyes utat
Szívem ebben a sötétben egyedül, már régóta kutat
Most megtalálhatja szíven a kivezető helyes ösvényt
Ne legyen hát szívem a szerelmedben sohase fösvény


Mindig, legszebb lángjában veled együtt pompázzon
Szerelmünkre kicsiny tündérke gondosan vigyázzon!

 

Első  randi

Megelevenedő csodás álomkép
Ahogy testünk egymás felé lép
Első találkozás, rémisztő a vágy
Szégyenlősen nem is nézek Rád

Ahogy, testünk egymás felé lép
Szívemet a szerelmünk tépi szét
Óh, igen, Te szebbet érdemelsz
Nem baj, ha nékem nem felelsz

Bár csak egy életem, egy halálom
De, ez életben most Reád vágyom
Megszólalni, óh azt nem is tudok
De, szívemben oly boldog vagyok

Itt vagy mellettem, édes az álmom
Már soha nem kell, Reád vágynom
Oly csodás, biztos csak álmodom
A forróság önt most el, haldoklom

A szerelem lángja, forr véremben
Egymáshoz lép testünk ez életben
Egy séta, melletted sétálni vágyom
Ezzel teljesül most minden álmom

Nézd, édes, amott a nap épp felkel
S kettőnkre nézve, mosollyal felel
Aranyló sugarával simogat minket
Látod?, ugye látod, az imént intett

S ahogy mutatom, hogyan integet
Kezemmel érintem, éppen kezedet
Oly csodás, nem tudok mást tenni
Megfogom kezed, oly jó így lenni

Kéz a kézben nekünk ragyog a Nap
Már tudom, mindig Téged vártalak
Nem kell, több esély e csalfa élettől
Szeretlek, kimondom én szívemből

Szeretlek édes, még ha csak álom
Melletted e reggelt, örökké várom!

 

 

 

TÜNDÉRMESE


Kaptam egy esélyt, egy Tündérmesét
Megláthassam, a boldogság tengerét
Belemártózhattam akkor s ott Veled
Fürödtünk boldogan, együtt önfeledt

Mindent beragyogott az Északi Fény
S kettőnké lett egy csodás Szenvedély
Átélni azt mi csak keveseknek adatott
A földi paradicsom, nekünk megadatott

Értünk fodrozódott a boldogság tengere
A valóságot, akkor ott a mélyére temette
Szívünkkel éreztük, igaz a Tündék meséje
Hogy létezik szerelem, ezer meg ezer féle

De egyik sem kellene, mint ez most Veled
Mikor szemedbe nézve foghatom a Kezed!
Szemedbe nézvek, s hangtalanul, elvakulva
Érzem, ahogy testem remeg, karodba ájulva

Körülöttünk ragyognak az éjjeli csillagok
Most érzem Veled magányos nem vagyok
De látod Édes, amott már lassan hajnalodik
S álmunk ébredése, hogy boldogságunk haldoklik

De zárd szívedbe e gyönyörű közös varázst
S hidd el, e Tündérmesének kell a folytatás!
Utoljára még magamhoz öllellek Édes Kiscsillagom
A nap első sugarára szertefoszlik a mesebeli álmom...

Szerelmem te lettél nékem.
Életem már érted élem.
Te vagy az én boldogságom.
Örömömet tőled várom.
Neked adom szívem, testem, lelkem.
Szerelemre nálad leltem.
Sebzett szívem érted dobog.
Csak veled lehetek én boldog.
Nem vágyom én semmi másra.
Mint ajkad édes csókjára.
Égető tüzére szerelmednek.
S, hogy én legyek értelme életednek.

Vallomás

Érzem,igy még nem szerettem senkit,
soha nem vártam egy csókra ennyit,
Érzem,ez több mint SZERELEM,
tudni,hogy vagy nekem,
Hidd el...
számomra ez jelenti az életet.
Érzem nem kell már rajtad kivül senki más,
csak arra kérlek,szeress engem tiszta szivből,igazán.
Mikor nem vagy velem,
ürességet érzek szívemben,
olyankor érzem,valami hiányzik belölem.
Melletted minden perc boldogság,
vágyom rád a rideg,sötét éjszakán,
szövök rolad szebbnél szebb meséket,s a végén mind azt sugallja:
"Veled szeretném leélni az életemet!"
A legszebb érzés mikor mosolyt csalsz arcomra,
mikor szorosan tartasz karodba,
mikor némán fekszel ágyadban,
s halkan fülembe súgod:"Imádlak",
mikor mélyen szemembe nézel,
s én csak annyit kérek,
szororsan fogd a kezem,
ha tényleg szeretsz,
Kérlek...soha ne engedd el!
Tudnod kell,Te vagy az Egyetlen,
az elsö és az utolsó az Életben,
akiért mindent odaadnék,
akiért bármit megtennék!
Tudd:"Csak Téged Szeretlek tiszta szívböl igazán,
Örökkön Örökké,és még annál is tovább!"

 Gondolatok  a szeretetről


Amit szemünkkel nem láthatunk,
Amit fülünkkel nem hallhatunk,
Amit kezünkkel nem tapinthatunk,
Az-az élet ajándéka a szeretet!
Megtalálni a legigazabb gyöngyöt nehéz feladat
Sokszor nem ott találjuk, ahol várnánk.
Örülni kell néha magának az útnak is, hogy elindulhattunk
Az ember egész életében a kedvesét keresi
Sok hamis gyöngy között az igazit kutatja
És sosem tudhatja, mikor szalasztotta el!
Hol egy őszinte szív, kit szeretni lehet?
Hol egy tiszta lélek, mely valóban igaz?
Vágyom egy jobb világra
Várom, hogy nekünk is jobb legyen
Várok szerelmet mely, szétárad szívemben
Az idő és a remény oly kevés
Néha elég egy őszinte ölelés.
Az élet tengerén úszik két hajó,
Az egyikben te ülsz, a másikban én.
A két vitorlás közös szelet fog
És együtt úsznak tovább a zátonyok között.
Együtt maradnak hóban, fagyban, jeges hóviharban,
Bátran hajóznak a cápák között, mert tudják a legerősebb
Fegyver velük van, mi minden akadályt legyőz a Szeretet!
Az út nehéz és rögös, de lehet szép és boldog is
Tőlünk függ olyanná, tesszük, ahogy élni szeretnénk!
Hogyan mondjam el azt, amit nem lehet
Nincs arra szó mennyire, szeretlek.
S bár tudom enyém, sosem lehetsz,
Én mégis őszintén, szívemből szeretlek.
Sodorjon az élet tengere bármilyen messze tőlem
Tudd, hogy én örökre veled leszek.
Ha bánat ér vagy csalódás, ha sírás fojtogatja torkod
Jusson eszedbe, hogy szívemben örökké otthonra lelsz.
S ha én már nem lehetek veled az angyalok, őrizzék lelkedet.
Az emberi lét alapja a szív.
De mit ér a szív érzelmek nélkül
S mit ér az élet szerelem és gondoskodás nélkül
Ha nem tudunk szeretetet adni
Hogy várnánk el, másoktól hogy szeressenek
Tanuljunk meg szeretni, hogy szerethessenek!
Mert ha nem szeretnek, nem érdemeljük meg az életet.
Mielőtt kihajóznánk az élet tengerén, tanuljuk meg
Kezelni a hajót, ismerjük meg a tengert
Hogy az első vihar ne sodorjon el
Mert elsüllyedni csak egyszer lehet.