szerelem

• 

• 
  

• Nincs szebb dolog a világon,
  minthogy emlékeztessük az embereket,
  legyenek ők is SZERELMESEK,
  mert higgyétek el, nincs csodálatosabb dolog a földön,
  mint a SZERELEM!
  

 

 

Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal
kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az
ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell
legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal
csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első
csók sokat jelent.

 

A szerelem csodát művel minden nap:
Elgyengíti az erőst és erőssé teszi a gyengét;
Bolondot csinál a bölcsből és bölcset a bolondból;
Kegyeli a szenvedélyt; és feledi az értelmet -
egyszóval mindent a feje tetejére állít

 

 

Ha szeretünk, megkockáztatjuk, hogy nem fognak viszont szeretni. Ha remélünk, megkockáztatjuk a csalódást. Mégis vállalnunk kell a kockázatot,
 mert az életben az a legnagyobb kockázat, ha nem kockáztatunk. Aki nem kockáztat, az nem tesz semmit, és nem lát semmit, annak nincs semmije,
 és ő maga is semmi, mert nem tanul, nem érez, nem változik, nem fejlődik, nem szeret, és nem él .

 

 

"Ne titkold el,mi szívedben él.
Nem kell,hogy szebb és jobb legyél.
Nem hatnak rám gyönyörű szavak,
csak mutasd meg nekem önmagad."

 

 

A mosoly értéke!

Semmibe sem kerül, de sokat teremt!
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják,
de nem juttatja koldusbotra azokat,akik adják!
Egy pillanatig él csak,
de emléke néha örökké megmarad!
Senki sem olyan gazdag,
hogy ne lenne gazdagabb tőle,
és senki sem olyan szegény,
hogy meglehetne nélküle

 

 

Egy párkapcsolat sokféle háborúságot, válságot, gyötrelmet rejthet magában. Hűtlenséget is. Hirtelen felszikrázó vad indulatokat. Mégis azt mondom, mindaddig érdemes csinálni, amíg a "szív szeme" átlát a viharok felhőin. És átlát a mindnyájunkban meglevő hitványságon, önzésen, gyengeségen. És akkor kell abbahagyni, amikor érzed, hogy rosszabbá tesz, vacakabbá
- hogy lesüllyedsz. Mert akkor nincs már benne szeretet. És akkor már lehúz.
Ez nálam minden együttélésnél, barátságnál, emberi kapcsolatnál a "ne tovább!" pillanata.A szeretet azt jelenti, hogy fölfelé nézünk egymásban.
Ha ez nincs - akkor már nem szeretsz

 

 

RÓZSÁK ÖRÖK KEDVENCEIM

 

 

szerelem

Nélküled mit sem ér

Nem vagyok jó ember, se rossz
Nem haragszom, s nem vádolok
Nem érzem izét az édes bűnnek
Nem értem, miért vagyok hűtlen....

Minden kívánságom szinte valóra váltják,
Szeretnek, s nem eresztenek....
Némán állok elébe a jövőnek,
Gyertek évek, gyertek...jöjjetek....

De mégis felteszem magamnak
Az egy kérdést, mi bennem marad
Miért érzem ezt a kint, a vágyat
Melynek tárgya nem Ő, TE vagy.

Nem bírok már vidámnak lenni,
többé már nem őszinte a mosoly
nem szívből jön az ölelés, a csók
mert nem tiéd, nem tőled kapom.

Volt egy napom, tán percem
hogy megfontoljam életem
de gyáva voltam, nem bíztam benned
s tán önmagam hűsége is oda lett.

Nem jön vissza a pillanat esélye
félő, a vágyad már tovaszállt
itt voltál, éltél bennem
s meghagytad szíved lenyomatát.

Bíztam abban a csalfa hitben
engem semmi el nem tántorít
eltervezett szép remények
valóra váltják majd álmaim.

És most kérdem önmagamtól
könnyekkel küszködve, csendesen
milyen álmok, mely vágyak azok
melyek szertefoszlanak íly hirtelen.

Új az érzés és új a bánat
ez mind, mi most bennem él
egy vágy hajt percről percre
hozzád bújni, ölelni még.

Védj meg a holnaptól s a mától
mert harc dúl bennem hevesen
szaggat a kín, fáj az érzés
Szeretlek,.... erről nem tehetek.

Mert mi más fájhat ennyire
Mitől szomjazom...
Miért nem jön álom a szememre
S mitől fázom oly nagyon.

Miért van az hogy nélküled
Értelmetlen minden
Tegnap még volt egy életem
Ma már romba dőlt, nincsen

Mert nélküled nem élet
Csak a percek múlnak csendben
S míg én néma vagyok s tán vak
Te már nem leszel itten.


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány és egy fiú. A leány iskolába járt, a fiú pedig festett, zenét szerzett, verseket írt, szobrokat gyúrt, mindenféle szép dolgot alkotott.
Egyszer azt kérdezte a leány a fiútól:
- Miért szeretsz engem?
A fiú így válaszolt:
- Nem szeretlek semmiért. Nincsen semmi konkrét dolog, ami miatt szeretnélek. Vannak dolgok, amelyeket különösen szeretek benned, de egyik sem olyan dolog, ami kifejezetten az a dolog lenne, amiért szeretlek. Egyszerűen csak szeretlek, függetlenül bármilyen dologtól.
A leány elgondolkozott magában, és egy kicsit talán meg is bántódott azért, mert a fiú nem tudta megmondani, hogy miért szereti. "Akkor hogyan szerethet engem?" - kérdezte magában. "Akkor talán nem is szeret igazán!"
Törte a fejét a lány, morfondírozott, hogy hogyan is nyerhetne bizonyosságot. Végül kigondolta, hogy próbára teszi a fiút!
Azt mondta neki:
- Itt ez a festményed. Ez förtelmes, nem tetszik nekem! - és leöntötte vízzel. A festmény elázott. - Még mindig szeretsz engem?
- Igen, kedvesem - mondta a fiú. - Szerettem ezt a festményt, sokat dolgoztam rajta, nagyon sok szép emlékem kapcsolódik hozzá, de ha ezt a veszteséget mérlegre teszem, amelynek a másik tálcáján te vagy, a mérleg meg se rezdül.
Meglepődött ezen a leány, de nem fogadta el a választ. "Biztosan nem szerethet ennyire" - gondolta magában. "Na majd most megmutatkozik!"
- Itt ez a kottafüzeted - mondta a lány. - Nem tetszenek a zenék, amelyeket beleírtál - és a tűzbe dobta a füzetet. - Szeretsz-e még engem?
- Igen, kedvesem. Szerettem ezt a zeneművet, sokat dolgoztam rajta, nagyon boldogan hallgattam minden alkalommal, de ha ezt a veszteséget mérlegre teszem, amelynek a másik tálcáján te vagy, a mérleg meg se rezdül.
A leány most sem hitte el a fiú szavait.
- Itt ez a verskéziratod. Nem tetszenek a verseid, ne is add ki őket! - és a kéziratot is a tűzbe dobta. - Szeretsz-e még engem?
- Igen, kedvesem. Szerettem ezeket a verseket, sokat dolgoztam rajtuk, és soha többé nem fogom tudni ugyanígy megírni őket, de ha ezt a veszteséget mérlegre teszem, amelynek a másik tálcáján te vagy, a mérleg meg se rezdül.
A leány rettentő haragra gerjedt. Hogyan is hazudhat a szemébe a fiú, hogyan is mondhatja, hogy szereti, amikor már annyi kárt okozott neki? Éktelen dühében felkapta a porcelánszobrot, magasba emelte, s földhöz akarta vágni, de ekkor meglátta a fiú tekintetét. A fiú oly rezzenéstelen arccal, kedvesen, szerelmetesen nézett rá, mintha ő éppen csak nyújtózkodna. Megremegett a lány, a szobrot hirtelen visszarakta a helyére, s térdre rogyott a fiú mellett.
- Bocsáss meg nekem, bocsásd meg, hogy kételkedtem benned! - könyörgött sírva, s azt várta, hogy a fiú ellöki és a földön hagyja, és ő nem látja többé a fiút.
A fiú csak nézett rá, majd kezébe vette a porcelánszobrot, és azt mondta:
- Nincsenek dolgok, amelyek miatt szeretnélek, ezért nincsen dolgok, amelyek miatt kevésbé szeretnélek. Látod, egyetlen szavad, egyetlen gondolatod, egyetlen pillantásod milliószor többet ér bármilyen tárgynál - és a szobrot a földre dobta, szilánkjai szerterohantak a padlón.
Így folytatta a fiú:
- Ne bánd, hogy ilyen veszteség árán tudtad csak elhinni, hogy mennyire szeretlek. Nincsen a te elvesztésedhez mérhető veszteség. Minden javunkat elveszíthetjük, mégsem veszítettem el semmit, ha Te megmaradtál. Az egész ház leéghet, mégsem
veszítettem semmit, ha te megmaradtál. Árvíz pusztíthatja el a falut, mégsem veszítettem semmit; ha te megmaradtál. Mert ha nem így lenne, akkor az azt jelentené, hogy hazudtam akkor, amikor azt mondtam: szeretlek. Márpedig nem volt soha egyetlen szó sem, amit ennél komolyabban mondtam volna ki. Így hát ha ez hazugságnak bizonyulna, az egyben az én halálomat jelentené. Testemben tovább élnék ugyan, de lélekben, annak megvalósításában, AKI VAGYOK, meghalnék abban a percben. Soha többé nem kell hát félned attól, hogy akár egyetlen pillanatra is összehasonlítanálak, összemérnélek bármilyen mulandó dologgal. Így hát a válasz, akárhányszor is kérdezed, változatlan: MÉG MINDIG SZERETLEK, KEDVESEM!

Egy csendes álmot küldök feléd Színeset, tarkát melyben megtalálsz. Leszek álmaidban szivárvány és Átsétálsz a tarka csillogás alatt, Leszek álmaidban csillagfény Beragyogok lelked ablakán, Leszek neked kisvirág, Melyet féltőn ápolsz egy éjszakán, Leszek neked kismadár, kit Féltve őrzöl, kezed közé zársz. Leszek neked tisztavizű forrás Melyből kortyolgatva szomjad oltod, Leszek én még szellő, mely Suhanón csókot hint reád. Leszek én még világító telihold, Mely fényével álmodban simogat És őrzi az álmod, a vággyal teli csókodat.

"Szemembe nézel, szívembe látsz,
Ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz.
Ha mindenki elhagy és senki nem szeret,
Ne félj én mindig itt leszek veled."